INTRANET ➔

VISSZA

Általános információk a magyar felsőoktatásról

A hazai felsőoktatási rendszer 2006-ban állt át a többciklusú képzésre, melyben alap-, mester- és doktori képzésen alapuló felsőfokú képzési rendszer jött létre. A rendszer célja elsősorban, hogy a korábbi rendszernél rugalmasabb kereteket adjon a továbbtanuláshoz és megfeleljen az Európában egyre fontosabbá váló egész életen át tartó tanulás elvének.

Az alapképzést választók esetében a tanulmányok befejezését követően jöhet a mesterképzés, a mesterdiploma megszerzése után pedig a szakmai tudásuk tovább mélyítésére vágyók válogathatnak a különböző szakirányú továbbképzések között. Akik pedig inkább tudományos fokozatot szeretnének, azok jelentkezhetnek valamelyik doktori képzésre.

Az alapképzést, mesterképzést vagy osztatlan képzést elvégzők diplomájukkal felsőfokú végzettséget és szakképzettséget kapnak.

Alapképzés (A)

Akik érettségi vizsgával rendelkeznek és diplomát szeretnének, azoknak az ide vezető első lépcsőfok egy alapképzés – vagy egy osztatlan képzés – elvégzése. A 6-8 féléves alapképzésben megszerezhető bachelor (tudományterülettől függően BA – Bachelor of Arts vagy BSc – Bachelor of Sciences) oklevél felsőfokú végzettséget és az adott szaknak megfelelő szakképzettséget nyújt.

Az alapképzés a munkaerőpiacon hasznosítható szakmai ismereteket ad, az elhelyezkedéshez jogszabályban meghatározottak szerinti munkakör betöltésére jogosít, és jelentősen megnöveli a munkavállalási lehetőségeket is. Egyúttal megfelelő elméleti alapozást is nyújt az adott szakterületen a tanulmányok mesterképzésben történő folytatásához.

Mesterképzés (M)

A mesterképzésben (MA: Master of Arts, MSc: Master of Sciences) mesterfokozat és szakképzettség szerezhető. Mesterképzésre az vehető fel, aki legalább egy alapképzési diplomával – vagy a korábbi képzési rendszer szerinti főiskolai/egyetemi diplomával – rendelkezik. A felvétel pontos követelményeit a felsőoktatási intézmények saját maguk határozzák meg.

A szakmai tudás elmélyítésére lehetőséget adó mesterképzés általában 2-4 féléves. Az elvégzését követően ki lehet lépni a munkaerőpiacra, illetve jelentkezni lehet doktori képzésre, amely a tudományos fokozat megszerzésére készít fel.

Az, hogy a hallgató milyen munkarend szerinti képzésben vesz részt, az adott képzéshez kapcsolódó  hallgatói juttatások szempontjából is fontos lehet: a diákigazolványhoz kapcsolódó utazási kedvezmények a munkarendek szerint differenciálódnak, valamint – az állami ösztöndíjas hallgatók közül – kizárólag a nappali képzésre járók részesülhetnek az ösztöndíjak egy részében.

Nappali képzés (N)

Az adott szak képzési és kimeneti követelményében meghatározott teljes óraszámban folytatott képzés, amelyben a képzés félévenként legalább háromszáz tanórából áll, illetve amelyet heti öt napból álló tanítási hét keretében, a munkanapokon kell megszervezni. Ez utóbbi rendelkezéstől a felsőoktatási intézmény hallgatói önkormányzatának egyetértésével el lehet térni.

Esti képzés (E)

A részidős képzés egyik munkarendje, amelynek időtartama a teljes idejű képzés tanóráinak legalább harminc, legfeljebb ötven százaléka lehet. Az esti munkarend szerint a hallgatók tanóráira általában a szorgalmi időszakban munkanapokon tizenhat óra után, vagy a heti pihenőnapon kerül sor.

Levelező képzés (L)

A részidős képzés egyik munkarendje, amelynek időtartama a teljes idejű képzés tanóráinak legalább harminc, legfeljebb ötven százaléka lehet. Levelező munkarendben – az érintett hallgatókkal kötött eltérő megállapodás hiányában – a hallgatók tanóráira tömbösítve, általában legfeljebb kéthetente munkanapokon vagy a heti pihenőnapon kerül sor.

A kreditrendszer

A kreditrendszer a bolognai folyamat részeként honosodott meg Magyarországon, ma már valamennyi hazai egyetemen és főiskolán alkalmazzák. A kredit az egyes tanulmányi követelmények teljesítését jelző tanulmányi mértékegység, amelyet általában a szükséges hallgatói tanulmányi munkaidő alapján állapítanak meg. A kreditek mennyisége azon összes hallgatói tanulmányi munkaidőn alapul, amely a hallgatótól a tanulmányok teljesítése érdekében elvárható.

Úgy is lehet tehát fogalmazni, hogy a kredit a hallgatói tanulmányi munka mértékegysége, amely az egyes tantárgyak, tantervi egységekre bontva kifejezi azt a becsült időt, amely a követelmények teljesítéséhez szükséges. Egy kredit harminc tanulmányi munkaórát jelent. Az előírt kreditek teljesítésében azonban a hallgatók jelentős szabadságot élveznek, mind az egyéni tempóban történő tanulás, mind a hallgatói mobilitás terén.

Az oklevél megszerzéséhez szükséges krediteket a hallgatók a képzési időnél rövidebb, illetve hosszabb idő alatt is megszerezhetik.

A tanulmányokhoz tartozó tantárgyak a felsőoktatási intézmény másik képzésében, illetve vendéghallgatóként bármelyik felsőoktatási intézményben folyó képzésben felvehető. A kredittel elismert tanulmányi teljesítményt – ha annak előfeltétele fennáll – bármelyik felsőoktatási intézményben folytatott tanulmányok során el kell ismerni, függetlenül attól, hogy milyen felsőoktatási intézményben, milyen képzési szinten folytatott tanulmányok során szerezte azt a hallgató.

A kreditek ráadásul országok között is hozhatók-vihetők. Az európai kreditátviteli rendszer (European Credit Transfer System, rövidítve: ECTS) valójában egy adminisztratív eljárás arra, hogy egy másik (külföldi) egyetemen megszerzett ismereteket biztosan elfogadja majd a hallgató saját egyeteme. Az ehhez csatlakozott országok egymás kreditjeit – 75%-os egyezőség esetén, amelyet a kreditelismerési eljárás során vizsgálnak meg – beleszámítják a diplomába.