A cirkuszművészet és más művészeti ágak
A cirkusz különös világa sok művészt megihletett. A színek és a drámaiság mellett gyakran a melankólia és az elidegenedés jelenik meg az alkotásokban. Más művészetek alkotói szívesen néznek be a kulisszák mögé, ahol a színpadi csillogás kontrasztját találjuk. Ennek az irányzatnak nagyszerű hazai képviselője Urbán Ádám fotóművész. Szabolcsi Miklós – A clown mint a művész önarcképe című könyvében arról ír, hogy a bohócok ábrázolásában sokszor az alkotó művész önarcképét fedezhetjük fel, legyen szó festményről vagy akár írásműről.
A másik nagy találkozás a cirkusz és más művészetek között, amikor a cirkuszi előadásban vagy produkcióban jelenik meg más művészeti ág. A Fővárosi Nagycirkusz előadásaiban például rendszeresen hallhatunk új, az előadáshoz komponált zeneműveket, láthatunk filmalkotásokat, művészi értékű kosztümöket és sminkfestéseket. A cirkusz tánckara itt már nemcsak egyenrangú minőséget képvisel a maga művészeti ágában az itt fellépő artistákkal, de új utakat keresve beépíti az eszközkészletébe a cirkuszi zsánereket is.
Ezen az oldalon mutatunk néhány ismert alkotást. Ez csak ízelítő a fellelhető hatalmas anyagból. A cirkusz nagyszerű téma kutatáshoz, elemzéshez. Kiváló terep az interneten történő keresés gyakorlására, az értékek szakszerű kiszűrésére a böngésző által feldobott ezernyi hulladékból.
Határidő: 2024. április 18.
Festészet
Zene
Irodalom
Pilinszky János
Őszi cirkusz
Muzsikaszó az esti réten,
falu alól, a fák alatt
szapora dobszó s édes, árva
trombitahang, trombitahang!
A cirkuszos nép muzsikál,
pereg a dobszó és ütemre
forog-forog és körbe jár
a lomha bölcs, a barna medve.
Elől a roppant medve és
a táncoló bohóc utána,
bohóc után a kisfia,
aztán a hold, a hold parázsa.
Arcába tűz a telehold,
s a kisfiú az égre bámul.
Elől a roppant medve és
a bohóc kisfia leghátul.
Röpülnek a kicsi lovak,
a szénfeketék, hófehérek!
Táncolnak a puha füvön,
szelíd, szép füvein a rétnek.
Röpülnek a kicsi lovak!
De két eperfa közt a légben,
még náluknál is szebb talán,
libegő tündér a kötélen,
megemeli az esti szél,
az a kis táncoslány a legszebb!
Már ott jár a fák sudarán,
és feljebb, és mindegyre feljebb,
a fák csucsára ér, s nevet,
a fák csucsára lép, és onnan
többé már vissza se talál,
csak eltünik a teleholdban.
Guillaume Apollinaire
Kötéltáncosok
Louis Dumurnak
Kertek alatt a síkon át
Templomtalan faluk porát
Fölverve rokkant csárdák mellett
Komédiások menetelnek
Elöl a gyermekek sora
A többi mélán lép tova
A távoli gyümölcsfa retteg
Előre már ha integetnek
Cókmókjuk szögletes s kerek
Dobok aranyló kerekek
Bölcs állat a majom s a medve
Garast koldulgat lépegetve
fordította: Radnóti Miklós
