Barangolás a cirkusztörténetben
A hazai cirkuszművészet története kétszáz évre nyúlik vissza. Kezdetét a reformkori, döntően külföldi, mutatványos vándortársulatok jelezték a városligeti vurstliban. Az azóta eltelt időben a magyar cirkusz a nemzetközi porondon rangos helyet szerzett magának, s a magyar kultúra és művészetek között is rendre bizonyítja előkelő helyét, rátermettségét. Egyik legkiválóbb érdeme és tulajdonsága az alkalmazkodás, a folyamatos megújulás iránti vágy. Míg hazánkban a cirkusz nemcsak életben maradt, de egyenesen ragyog, addig más európai országokban csillaga lehanyatlott. Ebben a küzdésben, sikerekben és kudarcokban gazdag hosszú úton szereztek elévülhetetlen érdemeket azok az elődök; artistaművészek és cirkuszigazgatók, akik előtt adózni, tisztelegni kíván a jelen téma. Mottónk, hogy a magyar cirkusztörténet lényege éppen az, hogy a nagy komédiások, mutatványosok, cirkuszosok, esetenként ‘outside’-ok nyomot hagytak rajta. Baroccaldi Józsefen keresztül Fényes Györgyön és Eötvös Gáborné Picard Márián át egészen Kristóf Istvánig megismerkedünk majd a hazai cirkusz óriásaival ezen a kurzuson.
Határidő: 2024. április 18.
Érdekességek a cirkuszművészet nemzetközi történetéből
Az ókorból már maradtak fenn olyan leletek, amelyek artistákra jellemző akrobatikus tevékenységet ábrázolnak. Nem mindig tisztázott, hogy pontosan miről szólnak, de annyi biztos, hogy ilyen mozdulatokat láthatunk ma a cirkuszban.
A Circus Maximus az egyik legjelentősebb ókori cirkusz. A római cirkusz neve a latin „kör” szóból ered, ám ez nem az építmény alakjára utal, ahogy azt a képen is láthatjuk. A cirkusz az ókori Római Birodalomban nyilvános rendezvényekre használt hatalmas szabadtéri helyszín volt. A cirkuszok hasonlóak voltak az ókori görög hippodromokhoz, bár a cirkuszok különböző célokat szolgáltak, és különböztek a tervezésben és a felépítésben is. A színházak , amfiteátrumok és a hasonló, de kisebb stadionok mellett a cirkuszok voltak a fő szórakozóhelyek abban az időben. A cirkuszok szekérversenyek, lóversenyek, gladiátorversenyek helyszínei voltak. A birodalom fontos ünnepi eseményeit is itt tartották.
A jokulátornak eleinte magukat a hivatásos énekeseket (kelta bárdok, trubadúrok), majd azok kísérőit (minstrel, mistrel) nevezték. A joculator kifejezés rokon a jongleur (zsonglőr) szóval, amelyet a vásárokon fellépő labda- és kardmanipulátorok, egyensúlyozók és előadók megnevezésére használták.
Philip Astley és felesége – Patty Jones – 1768. április 4-én tartották az első előadásukat. Ezt tekintjük a modern cirkusz születésének.
Charles Blondin, francia kötéltáncos és akrobata, aki saját korában megdöbbentő mutatványaival nagy hírnévre tett szert. Népszerűségét és vagyonát annak az ötletének köszönhette, hogy a Niagara-vízesés felett kifeszített kötélen egyensúlyozott egyik oldalról a másikra.
Magyarországon kétszer is megfordult, először 1864-ben, mikor a Városligetben mutatta be produkcióját, majd 1880-ban, mikor is az állatkertben lépett fel. A fellépés során a velocipédes számát is bemutatta.
Johann Ludwig Jacob több mint 60 évig lépett fel a Ringling Bros. és a Barnum & Bailey Circus együttesében. Állítólag az egyetlen, akiről ott postai bélyeg készült. Németországban született. Jacobs legfigyelemreméltóbb technikai eszköze a törpe autó volt. Négy évbe telt, míg tökéletesítette. Magyarországon máig Lou Jacobs arcát láthatjuk az utazó cirkuszok plakátjain, miközben ez a bohóctípus itthon szinte sehol nem látható a porondon.