INTRANET ➔

Pedagógiai alapvetés

Tartalomjegyzék

EGY FŐISKOLA IS ISKOLA

Mióta az új generációk életre nevelése részben kilépett a családi és más természetes közegekből iskolába küldjük a fiatalokat. Az iskola három fő funkciója: az ismeretátadás, a kreativitás fejlesztés és a szocializáció. Ha e három viszonya és aránya organikus és a tanulási/tanítási folyamatok résztvevőinek, valamint a fenntartónak a motivációja töretlen, van remény az iskola hatékony működésére.

MAXIMALIZMUS, SZAKMAISÁG, FEJLŐDŐKÉPESSÉG, TISZTELET

Nem gyengeségünk tiszteletbentartása, elfogadása, hanem a befektetett munka, a teljesítmény és az eredmény tisztelete. Ha ez a néhány vonás meghatároz egy pedagógiát, akkor a Budapest Kortárstánc Főiskolának van sajátos pedagógiai rendszere, melyet a tanárok munkájának hasonlósága és különbözősége együttesen fémjelez.

SZAKEMBERKÉPZÉS, MŰVÉSZKÉPZÉS, ÉRTELMISÉGI KÉPZÉS, SZEMÉLYISÉGFEJLESZTÉS

Elsősorban emberek vagyunk, és csak másodsorban szakemberek. A BKTF az előadóművészetek területén sikeres szakemberek képzésére vállalkozott. Szakember mivoltunk nem jelenthet szakbarbárságot, az előadóművész akkor lesz sikeres, ha szakmáját nem virtuális, hanem valóságos közegben gyakorolja, értelmiségi felelősséggel, és azon belül megmaradva a művész-értelmiség eszköztáránál. Ha az egyik síkon elakadunk, a másik síkról áttekintve megkapjuk a választ. A Főiskolán folyó képzés gyakorlatias, a testet a középpontba állító, célszerű. Az életre, a pályára felkészítő program részkérdéseiről az alapelvek alkalmazásával hozunk döntéseket, ami segít elkerülni az esetlegességeket, az elbizonytalanodást.

A MOTIVÁCIÓ A TANULÁSI FOLYAMAT ALAPJA

Egyetlen dolgot kell hoznia a diáknak magának: a motivációt. Azt nem tudunk adni, nem tudunk kölcsönözni. A pedagógiai folyamat halála, ha ez nincs, hiányzik. A motiváció ugyanúgy fejleszthető, és fejlesztendő, mint bármi, ami élő, ami emberi. Ha a diák nem hozza magával az életképes magot, locsolgathatjuk, dédelgethetjük a semmit: nem jutunk semmire. A motiváció nem igen/nem kérdés. A motiváció „vektorjelenség”: iránya is van, eredete, eredője is, és van energiája, mértéke, tartóssága, hossza, sőt tartalmassága, mélysége, sodró ereje. Ezt kell megismernie diáknak, tanárnak, … és majd a közönségnek is.

TEHETSÉG

Mondják, mondogatják, hogy az iskola nem csak motivációt, de tehetséget sem tud adni. „Az vagy van, vagy nincs.” Adni tényleg nem tud, de – ha van erre motiváció – fel tudja kutatni, meg tudja keresni. Legalábbis tud ebben segíteni. Mert mindenki tehetséges! Mindenkiben van tehetség! Kétségkívül van olyan, akiben ez a tehetség a felszínen lángol, és van, akiben mélyen fortyog, vagy akár valami oknál fogva – talán csak pillanatnyilag, talán csak átmenetileg – el van fojtva. De ez a különbség nem mond semmit a tehetség lényegi minőségéről.

MESTER/TANÍTVÁNY VISZONY

A „tanulásra” annak összes biztonságával, nyugalmával, türelmével és összes unalmával, lassúságával, nehezen emészthetőségével együtt legalkalmasabb egy teljesen asszimetrikus viszony: a mester/tanítvány, a tanár/diák viszony. Mert a mester tanítvány viszony valójában a szülő gyerek viszony társadalmasítása, az intim, a családi szférából, a személyes, a közszférába emelése. Aki könnyen éli meg, hogy ez valójában nem jelent értékkülönbséget, alárendeltséget, aki megérti, hogy a hierarchia egy szerep, egy szituáció, a tanulás/tanítás folyamatát legjobban szolgáló átmeneti állapot, az minden nehézség ellenére az ugyane tudással rendelkező mestertől élvezettel és könnyen tanul. Aki érdeménél feljebb látja a mestert, előbb-utóbb saját illúziója meghiúsulásának vesztese lesz. Aki alulértékeli magát e viszonyban, alul is marad. Soha nem, – vagy csak lassan, nagyon nehezen és sohasem teljesen – fog onnan kikecmeregni. A tanítás célja nem az, hogy utolérjen bennünket a tanítvány, hanem hogy messze túlszárnyaljon. Aki követ, legfeljebb második marad.

MIT TANULUNK? MIT TANÍTUNK?

A tánc szakokon – például – különféle táncokat tanulunk? Nem! Táncolni tanulunk! Tehát nem elsősorban táncokat tanulunk. És nem is elsősorban táncolunk, hanem az iskolában elsősorban tanulunk. A tánctanulásban legtöbbször nem a tánc a nehéz, hanem a tanulás. Érdemes tehát megtanulni tanulni. Aztán jöhet a tánc, a táncok, a táncolás, a tánc készítése, bemutatása, előadása és felhasználása ezer privát és közösségi célra. És jöhet az akrobatika, a cirkuszi zsánerek sokasága, a színháztechnikai, esélyegyenlőségi, ismeretek, az elmélet, a produkciós munka. A tananyag más, de az ember, aki tanul, és ahogyan tanul, az lényegében – szakoktól függetlenül – ugyanaz.

REFLEKTÍV TANULÁS

A tanulás/tanítás spontán és tervezett folyamatok összjátékában valósul meg. A két véglet együtttartásának eszköze a reflektivitás: a cselekvés és a cselekvésről való gondolkodás egyidejű megvalósítása. Minden emberi cselekvés záloga a reflektivitás jelenléte, de az előadóművészeti tevékenységnek ez sine qua-nonja. Szerencsés egybeesés, kivételes lehetőség, hogy a tanulás módszerének és tárgyának központjában ugyanaz áll: a reflektivitás gyakorlása. Érzékletesen példázza a fenti teoretikus fejtegetést ha belegondolunk egy tripla tour en l’air vagy egy tripla szaltó tanulásába és előadásába.

ALTERNATÍV GONDOLKODÁS

Az alternatív gondolkodás a tanulás tárgyához szorosan kötődő módszer: a kreativitás, a színház, a tánc lényegi segítője. Az alternatív gondolkodás empátiára is nevel. Annak belátása, hogy bizonyos alternatívák nem a mi alternatíváink, felszabadító lehet. Mások alternatíváinak megismerése, nem jelenti azok elfogadását, de megértésüket igen. Ez segíthet gazdagítani a sajátjainkat.

TRANSZFERÁBILIS TUDÁS

A természet, az emberi világ törvényei egységesek, ami igaz az egyik területen igaz a másikon is. Amit megtanultam az egyik órán, az csak akkor helyes, ha a megszerzett tudás alkalmazható a másikon is. Az átadott információ közös nevezőre, közös alapra helyezve alkalmazható lesz a művészet, az élet más területein is.

TRANSZDISZCIPLINARITÁS

A különböző tudás és cselekvési területek szerves összekapcsolásának magasiskolája a transzdiszciplinaritás. Gyakorlása kapcsán három fajta intelligenciáról beszélhetünk: az analitikus intelligenciáról, az érzelmi intelligenciáról és a test intelligenciájáról. Kiélezett helyzetekben – a színpad, a porond mindig ilyen – nem egyik vagy másik megismerési forma, hanem a hármat egyesítő, komplexebb, teljesebb magatartás a célravezető.

EGYÉNI TANULÁS

Amennyire igaz, hogy senki nem lesz autonóm művész teljesen autodidakta módon, annyira igaz, hogy senki nem lesz művész, ha legalább némiképp nem autodidakta is. Ha nem tanítja önmagát. Néha jobban, néha kevésbé, néha alig, néha szinte teljesen. Amennyire igaz, hogy a jó mester nélkül kicsi a remény az eredményre, annyira igaz, hogy csak a tanítvány teszi mesterré a mestert, és csak az önálló tanulás vezet önállósághoz. Az egyéni munka intenzitása a motiváció, a tehetség, a tanulás/tanítás eredményességének precíz fokmérője. Az ex-diákok visszajelzései, az összehasonlítás más hivatásos kortárstánc iskolák módszertárával, saját curriculumfejlesztő együttgondolkodásunk, mind-mind egyre inkább felértékelték ezt a tanulási- és munka-formát. Ez a nap-mint-nap visszatérő másfél óra az iskola programjának központi eleme.

Kelt Piliszentkereszten 2020. november 27-én
Utolsó módosítás: 2020. december 5.

Angelus Iván sk.
BKTF
Alapító / Rektor